Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közösség

A RÖSZKEI PÁDUAI SZENT ANTAL RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG PASZTORÁLIS TERVE

„Ezt mondja az Apostol: «tisztítsátok meg a hit által a szíveteket» (ApCsel 15,9). Ez a hit pedig magában Krisztusban gyökereződik, és benne találja meg az alapját is, mert Krisztus maga a szegletkő. Így tehát kedves hívek, kössétek meg a hit csokrát, és merítsetek Jézus Krisztus véréből, és hintsétek meg vele a szemöldökfát és az ajtófélfát. A szemöldökfa az értelem, a két ajtófélfa pedig az akarat és a tett; ezeket kell cselekedni Jézus Krisztus emlékezetére.” Páduai Szent Antal beszédei – Húsvét utáni II. vasárnap, 13. paragrafus

1. BEVEZETÉS

A plébánia pasztorális tervének alapelve: nevelve evangelizálni. Ebben felhasználja Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű pasztorális programját, a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű határozatát Az Egyház és a világ kapcsolatáról, Pierre Abbé Testvériség c. tanulmányát és a hatályos egyházmegyei instrukciókat. A megjelölt dokumentumok alapján pasztorális tervében az alábbi szempontokat érvényesíti:

  • megteremteni a lehetőséget az Istennel való találkozásra és felkínálni azt minden hívő, valamint a hívők környezetéhez tartozó személyek számára;
  • felfedezni Isten szeretetének és igazságának az átalakító erejét egy olyan élet szerint, amely a szépség, igazság és jóság által van meghatározva;
  • az Evangélium szerinti életre nevelni, de mindenekelőtt Krisztus tanítványává tenni a hívőket, amely egy folyamatos nevelés keretében valósul meg egy korunknak megfelelően új és teljesebb emberség felé;
  • A plébániai közösség életét a település szociális szövetének élő részévé tenni, hogy a teljes körű nevelés mindig „bőven termő helye” legyen;

Szeretnénk megvalósítani, hogy egyházközségként egységes közösség lehessünk, melyben minden keresztény felismeri sajátos kötelességeit.

Ennek megfelelően:

1. jobban megismerni Krisztust a katekézis által, továbbá megismertetni Őt az evangelizáció által;

2. közösen ünnepelni Őt a liturgiában és találkozni Vele a személyes ima révén;

3. szolgálni Őt a tevékeny szeretet segítségével a szükséget szenvedő testvérekben;

4. megerősíteni az egyházközség életét önmagában és a polgári közösséggel való viszony szerint, különösen a kulturális tevékenységek és a település közössége számára nyitott sokrétű működési feltételek biztosítása által;

Az egyházközség karizmatikus szempontoknak kíván eleget tenni, amikor a Szentlélek neki adott kegyelmei révén hirdeti környezete számára az Evangéliumot.

A plébánia elkötelezett a hívők közösségének gondozásában.

Figyelembe veszi a helyi közösség sajátos szükségleteit és az itt élő személyek eltérő érzékenységét.

Gondosan kijelöli a nevelési feltételeket az evangelizációhoz.

Előtérbe helyezi a fiatalok igényeit a pályaválasztásra, a kapcsolataik minőségére, valamint a társadalomról alkotott elképzeléseikre vonatkozóan.

Figyelmet szentel a környezetében élő nehéz sorsú emberek szükségleteire.

A családot nevelési célnak és módszernek tekinti.

Szolidáris a missziós területek lakóival szemben, akiket személyesen nem ismerhet, de sorsukért az egyetemes testvériség jegyében felelősséget vállalhat.

Éli az „elhivatottságot”, mint a katekézis és mindennemű egyházi gyakorlat célját.

Nyitott az új tapasztalatok felé.

Hogy az egyház terveit és célkitűzéseit helyi szinten szolgálhassa, biztosítja az egyházközségi képviselőtestület és a tanácsadó testület hatékony és felelős működését, melyek legfontosabb célja a karitatív munka, a gazdasági ügyek, az egyházközséget érintő jogi ügyek, valamint sajátos módon az egyházközség tulajdonában álló temető gondnokságának képviselete.

Az Egyházközségi tanács feladata:

  • előmozdítani a közösség lelki és pasztorális igényeinek megvalósítását;
  • igazolni a már elindított kezdeményezéseket és lelkiséget, amely azt létrehozza;
  • összefogni a plébániaközösség minden tevékenységét;

A Tanácsadó testület feladata:

  • ellenőrizni az egyházközségi bevételeket és kiadásokat;
  • dönteni a rendkívüli kiadások ügyében;

Az egyházközség pasztorális életének sajátos útiterve

2. MEGISMERNI AZ URAT  „Adja meg nektek [Isten]..., hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd… megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” – Ef 3,17.19

„Az Egyház Jézussal való bensőséges kapcsolata az útitársak kapcsolata, és a közösség, lényegében mint missziós közösség mutatkozik meg. A Mester mintáját hűségesen követve életszerű, hogy az Egyház ma kilépjen hirdetni az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, halogatás, ellenkezés és félelem nélkül. Az evangélium öröme az egész népé.” Ferenc pápa: Evangelii gaudium, 23.

A plébánia célja, hogy a helyben élő egyházi közösség számára biztosítsa az Úr megismerésének lehetőségeit, és kettős vonalon fejlessze azt (kétfrontos terv): egyfelől a katekézis által elmélyíteni azoknak a hitét, akik alapvetően az Evangélium szerint akarnak élni, másfelől evangelizálni a hittől távolabb élőket.

2.1 KATEKÉZIS

Kateketikai tervünk:

A) a család részéről

  • a család a katekézis alanya, amelyben fontos szerepet kapnak a gyerekek. Ennek megfelelően a család a keresztséggel felelősséget vállal a gyermekek hitbeli nevelésre, és ezt nem felejtheti, pontosabban nem veszítheti el.
  • a család a katekézis célközössége is: feladatainak teljesítésében a családokat nem szabad magukra hagyni, a közösség elemi érdeke, hogy fokozott figyelemmel kísérje a családok hitéletét.

B) ezen felül a család bemutatja az „elhivatottság” minden alapvető társadalmi és közösségi szempontját

  • megjeleníti az életet mint meghívást és választ Isten terveire;
  • figyelmet szentel arra, hogy az emberek felismerjék és előmozdítsák a sajátos megszentelődésre szóló meghívást;

A kateketikai terv három fázisban bontakozik ki:

„NULLADIK LÉPÉS”: Megalapozás: hittanos foglalkozások óvodások számára

Alapvető szempontok: a korosztály lelki fejlődésének közösségi megalapozása, imádságra és ünneplésre nevelés, az Istennel való személyes és bensőséges kapcsolat kialakítása, alapvető istenélmények biztosítása a legegyszerűbben érthető bibliai történetek segítségével;

Módszertan: heti egy alkalommal plébániai foglalkozás a korosztály számára (lehetőleg csak 5-6 éveseknek), valamint időszakos találkozások az óvodapedagógus, katekéta és a szülők között

2.1.1. A KATEKETIKAI PROGRAM ELSŐ LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA MINOR”

Hat éves kortól 14 éves korig

Alapvető szempontok:

  • Beavatás a hit, a liturgia és a közösség életébe;
  • Előkészítés a bűnbocsánat, az Eucharisztia és a bérmálás szentségére;

A fiatalok hite sajátos módja a hitnek. Szorosan kötődik még a szülők hitéhez és a baráti közösségek hitérzékéhez; a fiatalok hite közösségben élő hit a családdal és az őket körülvevő világgal. A katekézis elsődleges célja: részvétel a közösség hitében.

Általános iskola 3-4. osztály

3. osztály katekézise:

  • felfedezni Jézust; találkozni Jézussal, aki jó mint az Atya, jelen van mint Úr, valamint Ő a keresztény élet és közösség barátja;
  • felfedezni a fiúság sajátos identitását, akit szeret az Isten és meghívott a tanúságtévő életre a szeretet parancsa szerint;
  • felkészítés a bűnbocsánat szentségére;

4. osztály katekézise:

  • megismerni Jézus személyét, aki Mester és Üdvözítő;
  • Jézus útján járni, aki meghívja a gyermekeket is, hogy kövessék Őt és legyenek a tanítványai;
  • felkészítés az Eucharisztia szentségére;

Módszertan:

  • A szülők találkozzanak lehetőleg egyszer egy hónapban, hogy elmélyítsék saját hitüket és megtalálják a módot arra, hogyan adhassák ezt át gyermekeiknek [szülői értekezlet];
  • A gyermekek találkozzanak minden héten a katekétájukkal. Az előkészítés felelőssége mindenekelőtt a szülőké, de nem szabad őket egyedül hagyni, segíteni kell személyes útjuk során, hogy gyermekeiket növelhessék a hitben;
  • A szülők és gyerekek együttesen kapnak meghívást egy saját misére havonta egyszer [gyerekmise];

Szentségi beavatás:

Bűnbocsánat szentsége: 3. osztály végén – Eucharisztia: 4. osztály végén (lehetőleg Húsvét és Pünkösd között)

Általános iskola felső tagozatosainak katekézise (5-6. osztály)

Alapvető cél:

  • felfedezni a „játékos értelmet” a keresztény életben, a közösségben, a személyes kötelességek teljesítésében;
  • beteljesíteni a közösség eszményét és a barátságot a kortársak között;
  • felismertetni a felelősség érzését a fiatalokban saját lényegüket illetően, valamint másokkal szemben;
  • haladni a bérmálásban vállalt elkötelezettség felé az életkornak megfelelő meggyőződés szerint;

Módszertan:

  • jól előkészített és megszervezett, vezető által biztosított gyakorlati tevékenységek előtérbe helyezése (közösség-építő programok, kulturális-karitatív jellegű feladatok, stb.; ebből a tevékenységből fokozatosan kifejlődik a katekézis tartalma;
  • részvétel a közösségi szentmiséken;
  • alkalmanként találkozás a szülőkkel [szülői értekezlet];

Általános iskola felső tagozatosainak katekézise (7-8. osztály)

Alapvető cél:

  • megjeleníteni a keresztény életutat, mint személyes érdeklődést Jézus iránt, és a világot, ahol közel lehetünk Hozzá (a szentségek által) és a Vele együtt kezdeményezett életet (a keresztény erkölcs szerint);
  • fiatalok felelősségérzetét erősíteni az élet keresztény választásával összhangban;
  • megérkezni a bérmáláshoz, amely ennek az életkornak lehetséges meggyőződése;

Módszertan:

  • heti rendszerességgel katekézis-jellegű találkozás;
  • részvétel a vasárnapi szentmisén;
  • időszakos találkozás a szülőkkel [szülői értekezlet];

2.1.2. A KATEKETIKAI PROGRAM MÁSODIK LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA MAIOR”

Középiskolások katekézise

Alapvető célok:

  • megérteni a felnőtt kor felelősségét, amely alkotó és meghatározó életkor (összekapcsolva ennek a kornak a jellegzetes problémáival és ellentmondásaival);
  • megalapozni Jézus személyének ismeretét, sajátos módon azzal az aspektussal, hogy Ő az, aki megválaszolja legfontosabb kérdéseinket;
  • újra felfedezni a hitet felnőtt módon és kulturális értelemben rendszerszerűen az Egyház társadalmi tanításának mélyebb megismertetésével;

Módszertan:

  • heti találkozás hittanos foglalkozások alkalmával;
  • meghívás a vasárnapi misére;
  • nyári táborok szervezése;
  • személyes beszélgetések a fiatalokkal;
  • fiatalok felkészítése a szolgálat eszményére (közösségileg és személyesen);

TABU-Café [az olasz Pizza-csoportok modellje szerint]

Így nevezzük azt a nem szervezett módon működő csoportot, amely arra szolgál, hogy közeledjen azokhoz a fiatalokhoz, akik nem akarnak egy szűkebb értelemben vett plébániai közösséggé válni, de nyitottak a baráti és néha a spirituális párbeszédre is.

Módszertan:

Rögtönzött alkalmakkor találkozások, például pénteken vagy szombaton este kötetlen jelleggel, miközben beszélgetés és vita alakul ki alapvető kérdésekről;

2.1.3. A KATEKETIKAI PROGRAM HARMADIK LÉPÉSE – „STUDIA ANTONIANA SENIOR”

FELNŐTTKOR (18 ÉVES KORTÓL)

Katekézisek a Biblia szövegeihez és témáihoz, a Katolikus Egyház Katekizmusának tételeihez, valamint jelentős keresztény írók és gondolkodók írásaihoz (kiemelt jelleggel vizsgálva és elemezve pl. Páduai Szent Antal prédikációit) - heti rendszerességgel a liturgiákon, pl. a szentmiséken, az igeliturgiákon, a bűnbánati liturgiákon, az imaórák liturgiáján (zsolozsma), melyek mindenki számára nyitottak.

Kateketikai munkacsoport

Azoknak a képzését jelenti, akik nyitottak a fiatalok felelősségteljes kateketikai nevelése felé. Találkozási alkalom: egyszer egy hónapban, hogy elmélyítsék a pasztorális érveket teológiai, pszichológiai, pedagógiai és szociológiai szempontok figyelembevételével, amelyek emberi és keresztény nevelésüket segítik.

Felnőttek (18 éves kor felett)

Alapvető célok:

Minden keresztényt hozzásegíteni ahhoz, hogy felfedezze saját hitbeli, kulturális és társadalmi érettségét, mégpedig tanúságtévő módon abban a világban, ahol élnek.

Családok

Felkészítés a házasságra – [jegyeskurzus]

Évente több találkozás a felnőttként felfedezett és újra értékelt hitről és jellegzetes módon a keresztény házasságról. A plébános vezeti a házaspárok segítségével.

Családi lelkiség

  • rendszeres találkozás a házaspárokkal, hogy együtt értelmezzék a közös élet örömeit és nehézségeit, s hogy megalapozzák saját házasságukat a Krisztussal való személyes és közösségi viszony alapján;
  • szülők felkészítése a gyermekük megkeresztelésére: katekézis, amely a liturgia részéről értelmezi a szülők feladatait a gyermekeik keresztény nevelésére;
  • szülők felkészítése a gyermekeik elsőáldozására és bérmálására;
  • sajátos foglalkozás az elváltakkal – cél: segíteni azokat, akik ebben az állapotban élnek, hogy aktív módon be tudjanak kapcsolódni a plébániai közösségbe, a közösség kateketikai, spirituális vagy karitatív feladatkörei szerint;

2.2 EVANGELIZÁCIÓ

 „Azzal, hogy az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” 1Kor 9,16

Az evangelizáció hétköznapi szempontjai a plébánia közössége felé (kommunikáció, programszervezés, lelki élet):

  • időszakosan megjelenő újság: Csodatévő;
  • internetes oldal működtetése;
  • plébániai hivatali nyitva-tartás;
  • figyelem a családi élet sajátos helyzeteire (születés, betegség, halál);
  • figyelem a fiatal családokra, akik a plébániát látogatják;
  • családok megáldása;
  • lelkigyakorlatos alkalmak Adventben és Nagyböjtben;
  • havi rendszerességgel lelkipásztori látogatás a betegeknél – „elsőpénteki áldoztatás és betegellátás”;
  • Szent Anna-nap: idősek találkozója és köszöntése;

Az evangelizáció kötelezettsége továbbá azt is magába foglalja, hogy sajátos módon figyelünk minden szükséghelyzetre, akár lelkipásztori, akár általában véve személyi, közösségi, társadalmi szempontok szerint.

3. TALÁLKOZÁS AZ ÚRRAL

Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.” (Kol 3,16). 

„Az Egyház, miközben segít a világnak, és maga is sokat kap tőle, arra az egyre törekszik, hogy Isten országa eljöjjön és megvalósuljon az egész emberi nem üdvössége. Mindez a jó pedig, amit Isten népe nyújthat földi zarándoksága idején az emberi családnak, abból származik, hogy az Egyház «az üdvösség egyetemes szentsége», vagyis föltárja és megvalósítja Isten emberszeretetének misztériumát.” Gaudium et spes 45.

A plébánia küldetése szerint lehetőséget kell, hogy teremtsen az Úrral való liturgikus ünneplésre, a szentségek kiszolgáltatására, valamint a személyes és közösségi imádság gyakorlására.

3.1. SZENTSÉGEK

3.1.1. Ünnepi liturgia – az ünneplés megfelelő módjának biztosítása vasárnapokon, a főünnepeken, valamint a jelentősebb egyházi és nemzeti ünnepeken;

3.1.2 Hétköznapi liturgia - minden hétköznap este lehetőséget kell biztosítani a hívek számára, hogy találkozzanak az eucharisztikus Krisztussal;
3.1.3 Gyónás

  • meghatározott időpontokban: péntek este a bűnbánati liturgia keretében vagy a szentmise előtt, valamint a vasárnap reggeli mise előtt;
  • minden előre egyeztetett időpontban;

3.1.4 Más szentségek kiszolgáltatása

Keresztség: általában a vasárnap reggeli szentmisék után közvetlenül, a család kérésére a szentmise közben; felnőttek: Húsvét vigíliáján vagy más egyeztetett szentmise keretében;

3.2 IMÁDSÁG

3.2.1 Személyes ima

  • A templom nyitva áll a személyes ima biztosítására naponta 9 és 19 óra között;
  • Elsőpéntek: szentmise a hivatásokért – előtte szentségimádás – a szentségimádás vezetői a hívek;

3.2.2 Közösségi imák

  • Rózsafüzér – egyszer egy héten;
  • Zsolozsma – egyszer egy héten;
  • Keresztút – minden nagyböjti pénteken az esti liturgia előtt;

4. SZOLGÁLNI AZ URAT

 „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

„A másikkal való szolidaritásból nem feltétlenül következik a másik tisztelete. A szolidaritás politikája könnyen korlátozódhat számokra és pénzátutalásokra, míg a testvériségen alapuló politika minden egyén személyes, egyszersmind kollektív elköteleződésével jár együtt. Az embert is elkötelezi, nemcsak a pénztárcáját… Újra fel kell fedeznünk a testvériséget.” (Pierre Abbé: Testvériség)

A plébánia felajánlja a közösség számára a lehetőséget, hogy éljen az evangéliumi szeretetszolgálat eszközeivel a település szükséget szenvedő lakói, valamint más országok (harmadik világ) szegényei javára.

Az önkéntesség alapelemei:

  • az önkéntesség egyfelől természetes szükséglete annak, hogy kereszténynek valljuk magunkat, mert konkrétan erre kaptunk hivatást, ahogy Jézus is ezt tette egész életében;
  • az evangelizáció fontos módja, hogy megjelenítsük a valóságosan megélt evangéliumot;
  • az önkéntes szolgálatok jelei a tevékeny közösségi életnek;

4.1 Segítségnyújtás a település szükséget szenvedő lakói javára

  • élelmiszer- és ruhagyűjtés;
  • készség a beszélgetésre, találkozásokra; lehetőség biztosítása, hogy a nehéz helyzetben élők beszélhessenek problémáikról, tanácsot és segítséget kérhessenek;
  • szükséghelyzetekben azonnali segítség felajánlása;
  • jótékonysági célgyűjtések előkészítése és az összegyűjtött értékek kiosztásának megszervezése;

4.2 Segítségnyújtás a világ szegényei javára

  • a missziós aktivitás egy sajátos módja a közösség karitatív érzékenységének;
  • konkrét és tartós tervezés jellemezze;
  • testvérközösséggel kapcsolatfelvétel és támogatás biztosítása;

5. CSALÁDIAS, BEFOGADÓ, ÉLŐ KÖZÖSSÉG MEGSZERVEZÉSE

„A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.” (ApCsel 4,32)

A testvériség szerint szerveződő közösség nem csak egy mellékes eleme a hitéletnek, hiszen minden keresztény annál jobban megéli azt, ha lelkesebben tartozhat a saját közösségéhez. A liturgikus ünneplés alapvető eleme a közösség nevelésének: az Eucharisztia hozza létre a közösséget. Ezért mindenki meghívást kapott arra, hogy aktívan vegyen részt a vasárnapi szentmiséken, együttműködve abban, hogy együtt alakítsunk ki egy családias és imádságos hangulatot. Ugyanakkor nem hiányozhatnak más tevékenységi lehetőségek sem, ahol a hívek testvéri együttműködése megvalósulhat.

Kapcsolódó, alkalmi tevékenységek:

  • kirándulások;
  • zarándoklatok: fontos ahhoz, hogy közösséghez való tartozás érzését erősítsük, továbbá tudatosítsuk, hogy az élet egy átmenet, úton járás, haladás az üdvösség felé;
  • sport;
  • kultúra; kulturális hét megszervezése;
  • nyári táborok;
  • ünnepek: programszervezések a csoportok vagy a teljes egyházközség számára;